Blog a gyermekekért (is): Blog a gyermekekért (is): „Nem mese ez, gyermek......

Blog a gyermekekért (is): Blog a gyermekekért (is): „Nem mese ez, gyermek......: Blog a gyermekekért (is): „Nem mese ez, gyermek...” : Elmúlt heteimet, illetve hónapjaimat – na jó, az utóbbi másfelet – közvetetten az Euró...

Blog a gyermekekért (is): „Nem mese ez, gyermek...”

Blog a gyermekekért (is): „Nem mese ez, gyermek...”: Elmúlt heteimet, illetve hónapjaimat – na jó, az utóbbi másfelet – közvetetten az Európai Unió lengte be. Úgy is mondhatnám, hogy az Európa...

Nosztalgiáztam egy kicsit..

Kultúra napi rendezvények a könyvtárban

Lackfi János

Bemutatkozás

1971-ben születtem Budapesten. Író, költő, műfordító, szerkesztő vagyok. Hét verseskötetem jelent meg, két kisregényem, egy regényem, húsz műfordításkötetem. Kilenc gyermekkönyvet publikáltam. 1996 óta tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, jelenleg docensként. 1999-től Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője, 2000 és 2005 között az azóta megszűnt dokk internetes irodalmi kikötő szerkesztője, 2003 óta a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja vagyok. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel.

„Nem mese ez, gyermek...”

Elmúlt heteimet, illetve hónapjaimat – na jó, az utóbbi másfelet – közvetetten az Európai Unió lengte be. Úgy is mondhatnám, hogy az Európai Unióval keltem s feküdtem. Pontosabban az Európai Unió Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósuló pályázataival. Gondolom, senki sem irigyel érte… Persze nem teljesen önszántamból vállalkoztam e szoros „kapcsolatra”. Az ELTE, annak is a könyvtártudományi tanszéke „kényszerített” erre a nexusra. Talán ebből sejthető, a szakdolgozatomról van szó. Remélem, nem lesz rossz ómen szegénynek, ha „kibeszélem”, ha azelőtt szólok róla, még mielőtt elbírálták volna. A történet úgy kezdődött, hogy a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár két nagyszabású európai uniós pályázaton is jelentős támogatást nyert. Jó sorsom pedig úgy hozta, hogy az intézmény munkatársaként mindkét pályázati konstrukció minden lényeges mozzanatának részese lehettem. Ez a két projekt a TIOP és a TÁMOP. Hogy pontosan mit takar e két bűvös szó, hely hiányában most nem fejtem ki. Elegendő talán annyi, hogy az egyik informatikai eszközfejlesztést, a másik pedig a tartalomszolgáltatás megújhodását, valamint olvasásnépszerűsítő programokat kínált és kínál a megyei könyvtár felhasználóinak, látogatóinak. Persze sok esetben az ilyen tényszerű, összegző mondatok nem fejezik ki a mögöttes tartalmat. Így van ez most is. Mire gondolok? Az intézményvezetésnek és a projektben résztvevő könyvtárosoknak közel kétéves felelősségteljes, összehangolt, konstruktív és minden tekintetben innovatív munkájára, amely a könyvtár fejlődésének irányát, jelenét és – egész biztos – jövőjét is meghatározza.

Ha pedig az elfogódottság okán a pályázatok gyermekkönyvtárat érintő hatásaira gondolok, egymás sarkára lépve tolulnak fel a gyerekek és szülők által is megerősített pillanatok. Rögtön eszembe jut Palya Bea, aki a TÁMOP projektnyitón varázsolta el zenésztársaival mintegy hatszáz főnyi közönségét. Vagy a Kossuth-díjas Gryllus Vilmos. Ő is a zene segítségével hozta közelebb a gyerekekhez a magyar gyermeklíra legszebb darabjait. A Kolompos együttes pedig látva a sok táncolni vágyó gyereket és szülőt változtatott eredeti elképzelésén, és a koncert spontán, zenés, vidám táncos mulatsággá alakult. Ami pedig a mai magyar gyermekirodalom legjelentősebb képviselőit illeti... A könyvtár vendége volt többek között Bartos Erika, Lackfi János, Nyulász Péter, Szabó T. Anna és D. Tóth Krisztina, a helyiek közül pedig Fecske Csaba és Vitkolczi Ildikó. A Bartos Erika találkozón kígyózott a sor a dedikációért. Lackfi János eredetiségével, humorával és kiváló előadói képességével kápráztatta el közönségét. A családi játszóházak is népszerűek voltak. Számos ismert. és megyeszerte elismert népi iparművész irányításával tanulhatták meg a részvevők jó néhány népi mesterség alapjait, fortélyait. A pályázatoknak köszönhetően a gyermekkönyvtár dokumentumait immár „önkiszolgálva” kölcsönözhetik az érdeklődők. Ez a felhasználóbarát kölcsönzési forma hamar népszerűvé vált a gyerekek körében, akik játszi könnyedséggel használják. Modernségét, újszerűségét bizonyítja, hogy hazánkban mindössze két – a megyei könyvtárhoz hasonló – közkönyvtárban működik ilyen kölcsönzési forma.

A TÁMOP pályázati forrás ahhoz is lehetőséget teremtett, hogy nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekeknek is lehetőséget biztosítsunk, ahhoz, hogy megismerjék a könyvtári miliőt, szolgáltatásait, programjait. Két éve kezdődött – ahogy mi neveztük – a fókusz fejlesztő program. Számos foglalkozás, előadás és találkozó van a gyerekek mögött. Az egyik könyvtári találkozás után az egyik kislány így búcsúzott: holnap is akarok jönni!

A pályázatok hatásait vizsgáló kutatási jelentés is készült, amely a felhasználók véleményét tartalmazza a fejlesztésekkel kapcsolatban. Egy percig se vonom kétségbe az ilyen vizsgálatok hitelességét, és létjogosultságát, de számomra Harmati Adrián ötéves olvasónk spontán megnyilatkozása minden felmérésnél beszédesebb: „Ezt a könyvtárat benevezném a mesebeli versenyre, ahol ez a könyvtár a legszebb címet nyerné.”

Lázár Zsófia , Lázár Ervin

Lázár Zsófi, a Bogármese szerzője lesz a megyei könyvtár könyvheti vendége 2011. június 3-án.
A remek illusztrációkkal teli kötetben megismerkedhetünk, és együtt kalandozhatunk a csinos Csillagszeművel, a tarka-barka Szivárványossal, a Páncélfejű grafitbogarakkal, a házsártos szarvasbogárral, Sakti-Baktival, a hétpettyes katicával, a pimasz legyekkel és az erdő megannyi csodabogarával. Főhősünk küldetése, hogy sok-sok..


Gyertek feltétlen!


Ja!Faltisz Alexandra a könyv illusztrátora is itt lesz!

Berg Judit

1974. január 28-án születtem Budapesten. Az első könyv, amit egyedül sikerült végigolvasnom hét vagy nyolcéves koromban, rövid kis mesekönyv volt: A halász hetedik fia. Testvéreimmel és unokatestvéreimmel sokat meséltünk, matchboxoztunk, fantázia- és szerepjátékokat játszottunk éveken át, de akkor még eszembe sem jutott, hogy egyszer én is meséket fogok írni. Akkoriban ornitológus, síoktató és kaszkadőr akartam lenni. Kedvenc olvasmányaim pedig a Dumas-könyvek és Mándy Iván Robin Hood-ja voltak.
Nyolcadik osztály után a Karinthy Frigyesről elnevezett angol-magyar két tannyelvű gimnáziumba jelentkeztem. Hamar megtanultam angolul - és egy ösztöndíjnak köszönhetően 15 éves koromban négy hónapot töltöttem New Yorkban, cserediákként. Ottani családom dél-amerikai bevándorló família volt, így a négy hónap elteltével spanyolul is egész jól értettem már. Közben rákaptam a szépirodalomra, mindegy volt, hogy magyar vagy külföldi, kortárs vagy klasszikus: faltam a könyveket. És persze úgy éltem, mint a legtöbb gimnazista: tanulás helyett inkább utazni, kalandozni vágytam.